Mi az a közérthető fogalmazás?

Közérthető fogalmazás (angolul plain language): olyan megfogalmazás, amit a befogadó elsőre megért. Akkor nevezünk egy szöveget közérthető megfogalmazásúnak, ha a célközönség:
– meg tudja találni, amire szüksége van;
– megérti, amit talált; és
– fel tudja használni az információt a saját igényeinek kielégítésére.Világos beszéd

Amint az a fenti meghatározásból látszik, minden szövegnek van egy célközönsége. Nagyon fontos tisztázni, hogy kinek írunk, hiszen ami az egyik embernek világos, a másiknak nem feltétlenül az. Ezen túlmenően fontos, hogy a szövegek nem önmagukban, önmagukért léteznek, hanem az olvasó valamilyen igényét kell, hogy kielégítsék. Legtisztább formája ennek, ha az olvasó a konkrét kérdéseire keresi a választ, de gyakran a szöveg olvasása közben merülnek fel benne újabb és újabb kérdések. Olvasónként változik, hogy milyen kérdései és igényei vannak.

Nagyon különböző célcsoportokat ennek megfelelően érdemes külön-külön megszólítani. Egyrészt, mert különbözik, hogy milyen nyelvezetet értenek meg, másrészt, mert különbözhetnek az igényeik is. Mást vár el például egy helyi lakos és egy turista a tömegközlekedési jegyekről és bérletekről szóló tájékoztatótól, vagy egy mesterember és egy átlagember egy kazán útmutatójától.

Miért van szükség közérthető fogalmazásra?

Az a rengeteg szöveg, amivel nap mint nap találkozunk, sokkal érthetőbb is lehetne. Például nem kellene könyvelőhöz fordulnunk csak azért, mert kapunk a NAV-tól egy levelet. Vagy feladnunk az olvasást egy ötsoros mondat közepén a harmadik jogszabályi hivatkozásnál. Esetleg azt is megértenénk, hogy mit írunk alá, amikor nyitunk egy bankszámlát. Egyes országokban, például az Egyesült Államokban törvény is van arról, hogy az állam közérthetően kell kommunikáljon a polgáraival. De nem csak az állami kommunikáción van mit javítani, a cégek is fogalmazhatnának érthetőbben.

Ha érthetően fogalmazunk, az ügyfeleink sokkal gyorsabban és jobban megértik, amit közölni akarunk. Pontosabban tudják követni az utasításokat: helyesen kitöltve visszaküldik a választ, a leírásnak megfelelően használják a terméket, stb. A közérthető fogalmazással magunknak pénzt takarítunk meg, az ügyfeleinknek pedig időt, hiszen:
– kevesebben fogják felhívni az ügyfélszolgálatot,
– nem kell második felszólító levelet küldeni, mert már az elsőt megértették,
– ritkábban kell bíróságra menni / végrehajtóhoz fordulni,
– kevesebbet kell adattisztításra költeni a rosszul megadott adatok miatt,
– kevesebbet kell szervizelni a helytelen használat miatt,
és ez csak pár példa a sok közül.

A példákból is látszik, hogy nem csak a nyomtatott, hanem a webes szövegeknél is szükség van közérthető fogalmazásra.

Milyen a közérthető fogalmazás?

Tömör:
– a lehető legrövidebben fogalmaz, de úgy, hogy érthető maradjon
a lehető legegyszerűbb szavakat használja, amik még pontosan leírják a fogalmakat
– rövid mondatokat és rövid bekezdéseket használ

Világos:
– áttekinthető a külalakja
– logikus a felépítése
– könnyű követni

Az olvasó áll a középpontban:
– közvetlen a hangneme, az olvasóhoz beszél
– segít megtalálni a számára fontos információt

Nem jelenti azt, hogy:
– túlságosan le kell egyszerűsíteni, vagy leereszkedően fogalmazni
– tilos hosszú szavakat használni
– mindenki ugyanúgy kell, hogy írjon

Sok módszert használhatunk annak érdekében, hogy közérthetően fogalmazzunk, ezeket be is fogom mutatni a blogon. De nagyon fontos megérteni, a sikerességet nem az méri, hogy alkalmaztuk-e az összes módszert, hanem hogy az olvasónk megtalálja és megérti-e amit keres, továbbá fel tudja-e használni az információt az igényei kielégítésére.

Mi az a közérthető fogalmazás?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez egy nagyon támogatható kezdeményezés. Nekem tele van az összes hócipőm a magyar hatóságok által alkalmazott rettenetes bikkfanyelvvel. Tényleg nem értem, hogy miért van szükség erre a nyelvezetre. Szerintem ez a nyelv még a monarchia idejéből származik, a német nyelv és nyelvtan gátlástalan átvételéből és használatából.

  2. Támogatom a kezdeményezést! A demokrácia hiányának megnyilvánulása, az elidegenedés jellemző területe a jogi bikkfanyelv, amit az adófizető állampolgárok alkalmazottai – értsd: a hatalmon lévők – falként építenek önmaguk és az állampolgárok közé. A gyáva és pozícióját a maga hasznára kihasználó hatalom – pártállástól függetlenül – szándékoltan fogalmaz úgy, hogy az ne legyen közérthető. Ebben sem sikerült az un. “rendszerváltás”. Ha például a személyi jövedelemadó törvényt vesszük, ami természetes személyekre vonatkozik, fogadok egy pezsgős vacsorába, hogy nem találni olyan embert, aki (természetesen kizárva azt, akinek foglalkozásából eredően tisztában kell lennie vele) akárcsak a 40%-át teljes bizonyossággal megérti. Ez a helyzet kiváló pénzszerzési lehetőséget ad a tájékoztatókon, tanfolyamokon keresztül azoknak, akik a törvényt megszövegezik, hiszen az állampolgár, aki tisztességgel fizetni akarja az adót, vagy csak el akarja kerülni a büntetést, magyarázatot igényel. Nem véletlen, hogy harminc éve nem sikerült olyan SZJA törvényt alkotni, ami közérthető lenne, és ne lenne szükséges a szövegen minden évben jelentős módosításokat végrehajtani.
    Ha bemásoljuk a törvény szövegét a Word programba, számtalan helyen a “Hosszú mondat (Vizsgálja felül)” figyelemfelhívó üzenet jelenik meg.
    És sajnos a többi törvényünk sem jobb. Van egy nagyon is világos és közérthető mondás: “Fejétől bűzlik a hal.” Ezért is a közérthető nyelv használatát és annak megkövetelését fent kell(ene) kezdeni!

  3. Tisztelettel javaslom a Közszolgálati Egyetem képzési rendszerbe helyezését, törvényi módosítást követően.
    Miért is?
    A bürokrácia csökkentésének egyik lényeges alapelve lehetne a – a Világos beszéd megkövetelése, szerződések, határozatok hatósági-és szolgálatói értesítések stb. stb esetén – jogalkalmazók részére.

  4. Kedves Vera!

    Most láttam a tv-ben. Fantasztikus! Igen, ahogy az egyik hozzászóló is írta, én is javasolnám, hogy ezt egyetemi szinten oktassák. Kész vicc egy-egy rendőrségi, ügyészségi szóvivő szófordulatait hallgatni. Ha ezeket leírva olvassuk, akkor pedig a hajunkat tépjük. A navos, vagy egy “egyszerű” telefonszolgáltatói szerződésről már ne is beszéljünk. Egyáltalán elolvassa ezeket valaki? Hajrá!!! Sok sikert Önnek.

  5. Klasz kezdeményezés, jó ügy.
    Meg kell viszont érteni azt is, hogy miért beszélnek bonyolultan és érthetetlenül azok, akik teszik. Sokszor olyan oka van, ami nem nyilvánvaló, de mégis lényeges és fontos. Jogi szakszavakat azért is használnak, mert azok pontosabban leírják az eseményt. A köznyelv szavait lehet így is és úgy is értelmezni, nem mindig egyértelműek, a jogi szavaknak viszont pontos definíciója van, logikailag egyértelműek.

    1. A jogi nyelvet is lehet egyszerűsíteni, ezért küzd pl. a Clarity.
      Másrészt mit ér a közlés, ha nem lehet érteni? A szakszavaknak megvan a helye, de nem akkor, amikor laikusokat kell tájékoztatni. Szerintem az érthetőség fontosabb a precizitásnál a legtöbb esetben.

  6. Ha végre megérném, hogy bármelynyelven is írnak a médiában, az valóban azon a nyelven történik zsargon és idegesítő idegen szakszavak vagy rövidítések nélkül.
    Álom-álom….

  7. Nagyon szeretném, ha a NAV-ot és a többi hivatalt is bombáznák ezzel a kezdeményezéssel. Fontos volna, ha a hivatalaink is megértenék, hogy ezzel saját magukat is segítik.

  8. Konkrét orvoslási javaslatok:
    1. Vegyük vissza mondatainkba a száműzött -nak, -nek ragot! Más nyelvekben nem probléma, ha a tulajdonnevet a mondatbeli szerepe miatt ragozni kell, de nálunk úgy látszik, igen?
    Példa: „Most Tarlós István, Budapest főpolgármesterének beszéde következik.” Hogyan? Budapest főpolgármesterének a beszédét nevezik Tarlós Istvánnak? Egyértelmű, félremagyarázhatatlan a mondat így: „Most Tarlós Istvánnak, Budapest főpolgármesterének beszéde következik.”
    2. Vegyük vissza a határozott névelőket! Jogászaink szeretnek úgymond tömören fogalmazni, s ennek a határozott névelő lett az első áldozata. A mondatban több, alanyként értelmezhető főnév követi egymást, határozott névelő nélkül. Többször át kell olvasni a mondatot, hogy az egyes szavak mondatbeli szerepe tisztázódjék.
    Példa: „Támogatott jelen szerződés aláírásával igazolja…” azaz „A Támogatott a jelen szerződés aláírásával igazolja…”
    3. Szorítsuk vissza a fölöslegesen tolakodó határozatlan névelőt!
    Példa: „A gazdasági növekedésben is megindult egy kedvező trend.” Azaz: A gazdaságban kedvező trend indult. Vagy: „…akkor az ad többeknek egy biztonságérzetet …” Azaz: többeknek biztonságérzetet ad.
    A hiba a rossz (németes/angolos) szórendben van: ott mindig a második helyen van a mondat állítmánya, míg a magyarban többnyire a mondat végén a helye.
    4. Szorítsuk vissza az ige-gyilkos -ás, -és szerkezeteket!
    Példa: „Az intézmény üzemeltetését az érintett települések önkormányzatai végezték.” Azaz: az intézményt az érintett települések önkormányzatai üzemeltetik. Vagy: „Nyíregyházán havazás van.” Azaz: Nyíregyházán havazik. Vagy: … megjelenésre került a Magyar Közlönyben. Tehát: megjelent a Magyar Közlönyben.
    Miért kell a mondat természetes igei állítmányát főnévvé torzítani, és kínlódva találni valamit állítmánynak?
    5. Vegyük vissza a tetszhalálából a sokkal egyszerűbb mondatokat eredményező -tatik, -tetik, -tatott, -tetett szenvedő igeragozást!
    Példa: „Bemutatásra kerül a … színházban.” azaz: Bemutattatik a … színházban.. Vagy: „Megtörtént a szerződés aláírása.” azaz: Aláíratott a szerződés.
    A megoldás: csupán magyarul, és nem hivataloskodva kell fogalmazni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.